Ha ezt a szöveget elolvassa mindenki és a képeket is jól megnézi, akkor semmit nem kell írnom életem egyik legjobb táboráról.
De azért van még mit mesélni, mert enkem kicsitt több volt ez a tábor mint a leírtak.
Kedvenc ikreim már fel vannak tüntetve a blogon, így nem kell róluk sokat írni.
A tábor vasárnap kezdődött és Ők, apukájukkal -Gyuri bácsival- kedden érkeztek. Együtt strandoltunk már aznap és sokat vigyáztam is rájuk. Megpróbáltam úgy figyelni rájuk, hogy közben szüleik levegőt is tudjanak venni. Elég sokat voltam velük péntek reggelig, de péntek reggel elment Ági néni (az anyukájuk) és egész délelőtt én vigyáztam rájuk, mert Gyuri bácsinak előadást kellett tartania az előző napi filmből. Én ezt kihagytam, úgy ahogy a reggeli áhitatot is. Nem anniyra sajnáltam, mert azokkal lehettem akiket születésüktől kezdve nagyon szeretek.
Rengeteget játszotunk együtt, de főleg a fiúk játszottak sokat a szünetekben, mert én nem anniyra tudok focizni. :P Amikor Peti és Dani a fiúkkal voltak nekem még ott volt egy Zity. Nagyon okos és kedves, meglapően sokat beszélgettünk. olyan dolgokat is mondott, amit szerintem még 5 és fél éves gyerekek nem annyira tudnak.
Nekem ez a kis csapat volt a nagy élmény:)
De a legmegtisztelőbbet kihagytam. Zita megengedte 2-szer is hogy megfésüljem:)
Nagyon örültem neki...
Nekem ez volt Révfülöp nagyja.
